135 / 166
A betonkő burkolat tervezése és kivitelezése
A betontermékek a termékszabványok szerint 6 tömegszázalékig vehetnek fel
vizet, ezért a víz alapú színes folyadékok (pl.: bor, stb.) ill. folyékony anyagok
(pl.: zsír, olaj) a kövek szerkezetébe tudnak jutni és tisztításuk szinte lehetetlen.
Amennyiben e szennyeződésektől nem tudják megvédeni a burkolatot,
de az esztétikai megjelenés kimagaslóan fontos, ebben az esetben a haszná-
latba vétel előtt a burkolat impregnálásával lehet minimalizálni a fenti szen�-
nyeződésekből eredő foltosodásukat. A felület impregnálását időközönként
meg kell ismételni, aminek gyakorisága függ a burkolat igénybevételétől és
az impregnáló anyag tulajdonságaitól.
Kemény vízzel lehetőleg ne locsoljuk a burkolatot, mert a vízkő megmarad
a kövek felületén és kivirágzásszerű foltokat eredményez, ami függ az oldott
anyagok mennyiségétől és a locsolás gyakoriságától is. A gyakrabban használt
felületekről hamarabb lekopik a vízkő, míg a kevésbé használt felületen
megmarad és a burkolat foltos elszíneződését okozza.
Egyes területeken a víz magas fémtartalma (pl. vas) a burkolatra kerülve
extrémmódon, örökre elszínezi a burkolatot.
A burkolattal ellátott felületek körül a vízelvezetését úgy kell megoldani, hogy
az esővíz vagy a locsolóvíz ne hordja rá a földet, sarat, mert a finomabb szem-
csék megtapadnak a kövek pórusaiban és elszíneződést okoznak.
Amennyiben az épületek esővízgyűjtő csatornái, illetve a csatorna hiányában
csepegő vizek a burkolatra vannak vezetve, ezeken a helyeken a burkolat
fokozottan ki van téve a víz eróziójának. Ez a kövek fokozott kopását eredmé-
nyezi a burkolat többi részéhez képest. Az ereszcsatornában összegyűlt szer-
ves anyagoktól (falevél, faág, gyümölcs) az esővíz elszíneződhet, ami a burko-
laton is megmarad. Ezért lehetőleg ezeket a vízelvezetéseket kerüljük, és
az ereszt kössük csatornába. Mindezek vonatkoznak a burkolat környezetében
lévő terepről érkező vizekre is, ezért ezeket ne engedjük a burkolatra.
A szerves anyagokon kívül a talajban lévő más oldható anyagokat (pl.: sókat)
is magával hozhat a víz, ami szintén a burkolat elszíneződését okozhatja.
Az agresszív talaj és talajvizek szintén károsítják a betontermékeket.
Termékeink nem szulfátállóak.
Termékeink nem savállóak, ezért a burkolatra kerülő minden szerves anyagot,
aminek erjedése folytán sav keletkezik (pl.: gyümölcsök), mielőbb el kell
távolítani a burkolatról, mert az elszíneződésen kívül a betont is károsítja.
Termékeink a szabványoknak megfelelően még olvasztó só jelenlétében
is fagyállóak, de ez nem azt jelenti, hogy nem károsodnak hatásukra.
Szabvány szerint három elemet vizsgálva 28 fagyasztási ciklus után a lehám-
lott rész átlaga maximum 1 kg lehet négyzetméterenként, egy egyedi elem
esetén pedig maximum 1,5 kg/m
2
. A vizsgálatok eredményei azt mutatják,
hogy a lehámlott részek mennyisége lényegesen a szabvány határérték alatta
marad, de lehetőleg ne sózzuk a burkolatokat. Csúszásmentesítésre inkább
a besöprő homokot használjuk, ami tavasszal a szükséges anyagpótlást is biz-
tosítja a burkolat hézagaiban.
Termékeink a legmagasabb kopásállósági fokozatnak felelnek meg,
de igénybevétel hatására kopnak. Az ilyen jellegű sérülések csak a kövek
cseréjével orvosolhatók. Óvja a burkolatot a fémtárgyak okozta mechanikai
sérülésektől, melyek nem javíthatók.